A Red Bull hiába mentette fel tavaly Christian Horner csapatfőnököt a vádak alól, a bíróság ezt még nem tette meg.
A holland De Telegraaf számolt be róla, hogy nem ért még véget Christian Horner egy éve ilyenkor a teljes F1-es sajtót lázban tartó zaklatási ügye, a Red Bull csapatfőnökét helytelen viselkedéssel megvádoló korábbi alkalmazott ugyanis munkaügyi bírósághoz fordult. Noha a Red Bull belső vizsgálata tavaly tisztázta Hornert a 2024 februárjában napvilágot látott vádak alól, a holland lap azt írja, 2026 januárjában a bíróságon folytatódik az ügy, a csapatfőnököt ugyanis beperelte a volt alkalmazott.
Nem sokkal egy évvel ezelőtt, 2024. február 29-én hatalmas felzúdulást keltett, hogy a Bahreini Nagydíj pénteki napja során 150 újságíró névtelen emailt kapott, benne a Horner és női asszisztense között folytatott Whatsapp-beszélgetés képernyőfotóival. Nem sokkal később azonban ezek az újságírók kaptak egy eléggé fenyegető hangvételű emailt is a Horner által felbérelt ügyvédi irodától, hogy amennyiben bármit is nyilvánosságra hoznak az anyagból, annak jogi következményei lesznek.
Horner nem volt hajlandó válaszolni az emailben látottakkal kapcsolatos kérdésekre, miközben napról napra sokasodtak a problémái, hiszen Bahreinben Jos Verstappen, Max apja is robbantott egy bombát, és közölte, hogy a csapatfőnöknek mielőbb le kellene mondania, különben a Red Bull teljesen szét fog esni. Ezeket a fejleményeket hónapokon át tartó botrányos időszak követte, mely során többször úgy tűnt, hogy a Red Bull valóban teljesen széteshet, miközben Horner ügye mellett kirajzolódott, hogy a vállalaton belüli kiterjedt hatalmi harcról is szó van.
Ám ahogy teltek a hetek, a brit sajtóban egyre inkább kezdtek csökkenni a Horner zaklatási ügyével kapcsolatos kérdések, mígnem április után teljesen eltűntek. Ennek oka, hogy Horner kérésére Angliában korlátozást adtak ki az üggyel kapcsolatban a sajtó részére, azaz a továbbiakban a különböző médiumok nem foglalkozhattak vele. „Az ilyen korlátozásokat az Egyesült Királyságban arra használják, hogy korlátozzák a sajtót a nagy horderejű büntetőügyekről történő beszámolásban, különösen akkor, ha ez, illetve a tárgyalásról kiszivárgó bizonyos részletek befolyásolhatják a közvéleményt és az igazságszolgáltatás menetét” – magyarázta Fleur Launspach, a holland NOS újságírója.
„Hogy ebben az ügyben ilyesmit alkalmaztak, az nem egyedülálló az Egyesült Királyságban. A Lucy Letby ügyben (a csecsemőgyilkosságokért elítélt ápolónő) is ilyen tiltást vetettek ki, hogy védjék az áldozatok és a családjuk személyazonosságát. Egy másik példa a Southportban történt késes támadás. Itt átmenetileg korlátozták a sajtót abban, hogy írjon az elkövető hátteréről, amíg az be nem vallotta a bűnösségét, hogy így biztosítsák, hogy nem befolyásolja az igazságszolgáltatás folyamatát a közvélemény, ami akkoriban eléggé felfokozott hangulatot mutatott. A southporti gyilkosság után bevándorló-ellenes tüntetések törtek ki országszerte, amelyek az elkövető nem angliai hátterére koncentráltak. A hatóságok azt akarták, hogy ez a társadalmi nyugtalanság ne befolyásolja a tárgyalást.”
„Az ilyen sajtókorlátozások az áldozatok, szemtanúk és bírák személyazonosságát védik, de gyakran feszültségekhez vezetnek a sajtószabadság és személyi szabadság kérdésében. Például hírességek meg szokták próbálni jogi úton megakadályozni, hogy az újságok részleteket közöljenek a magánéletükről. Az ilyesmit gyakran titokban tartják, megakadályozva a médiát még abban is, hogy a meglétéről írjon. Az Egyesült Államokban is van hasonló rendelkezés, a nyilatkozattételi tilalom, amellyel a bíró megakadályozza az ügyben résztvevőket – mint ügyvédek, tanúk, stb. –, hogy beszéljenek a sajtóval.”